Rétey János

Prof. Dr. Rétey János / Prof. Dr. János Rétey

Rétey János 1934. február 4-én született Szegeden. Édesapja katonatiszt volt, így a család 1936-ban Budapestre költözött. A család Budán vásárolt egy villát és János itt kedvelte meg a kertészkedést egy életre. A II. világháború során édesapja mint kommunikációs tiszt dolgozott és nem vett aktívan részt a hadműveletekben, de így is 3 évre deportálták a Baltikumba a háború után. Budapest bombázása miatt édesanyjával Kőszegre költözött nagynénjéhez akinek egy kis szállodája volt. Mivel Kőszeg volt a Nyilaskeresztes Párt főhadiszállása a háború alatt, így János sokszor látta Szálasi Ferencet, aki miniszterelnök volt a Nemzeti Összefogás Kormánya időszakában (1944-45).

A Rétey család 1948-ban tért vissza Budapestre és 1951-ben telepítette ki őket a kommunista rezsim mint osztályellenségeket. Interjúja során hosszan beszél arról, hogyan telepítették ki a családot pénz és személyes holmijuk nélkül egy kis tanyára Kardoskúton, ahol nem volt se víz, se áram és ahol egy kis házon osztoztak a helyi paraszttal. Itt a földeken dolgoztak és csak ritkán mentek be Orosházára. 1953-ban visszatérhettek Budapestre ahol János 1954-ben végezte el a gimnáziumot kitűnő eredménnyel. Ennek ellenére nem vették fel a Műszaki Egyetemre, habár a Kertészeti Egyetemre igen. Egy évig járt egyetemre a forradalom kitörése előtt.

János csatlakozott a többi diákhoz a kommunista rendszer brutalitása elleni tiltakozásokban és mint nemzetőr fegyvert is kapott. November 4-én az oroszok őrizetbe vették és átadták a titkosrendőrségnek. Szerencsére fegyvertelen volt, így elengedték. November 22-én Ausztriába menekült a Kádár rendszer tisztogatásaitól tartva. Először Svájcban folytatta tanulmányait és itt ismerkedett meg későbbi feleségével, akivel három gyerekük született. 1972-ben költöztek át Karsruhe-be, ahol jelenleg is élnek.

Rétey professzor kémiát tanult a zürichi ETH-ban és itt szerezte meg a PhD-jét V. Prelog diákjaként 1963-ban. Ezután a müncheni Max-Planck Intézetben folytatott posztdoktorális tanumányokat F. Lynen irányításával, majd visszatért az ETH-ba, ahol D. Arigoni-val dolgozott különböző enzim reakcókon. 1971-ben megkapta a Svájci Kémia Társaság Alfred Werner Díját. 1972 óta a karlsruhe-i egyetem professzora.

(Az interjú az „Németországi Magyar Vizuális Emlékgyűjtemény“ részeként készült a Collegium Hungaricum Berlin-nel együttműködésben.)


Other videos from
the Visual Archive