Várallyay Gyula

ALL MATERIAL: COPYRIGHT CALIFORNIA EUROPEAN CULTURAL INITIATIVE/MEMORY PROJECT

Várallyay Gyula
56-os menekült

Várallyay Gyula 1937. július 26-án született Nyíregyházán. Családja több generációra visszamenőleg Borsod megyéből származik, ükapja a Vörös Sipkás Honvédezredben volt önkéntes az 1848-as forradalom során. Nagyapját a modern mezőgazdaság érdekelte és a Dessewffy Hitbizomány vezetője lett, ami Magyarország egyik legsikeresebb hitbizománya volt.

Második éves diák volt a Műegyetemen, amikor a forradalom kitört. Az első percektől résztvett az eseményekben kezdve a az október 22-i nagyszámú hallgató részvételével történt gyűlésen az egyetem aulájában, ahol a diákok megfogalmazták követeléseiket. Gyula pontosan felidézi az egésznapos egyeztetést, aminek során a feszültség és a lelkesedés egyaránt percről percre nőtt, majd a Marxizmus-Leninizmus tanszék és a DISZ vezetőinek távozásával végződött. Itt mondták ki először a diákok habár félve, hogy “Miért vannak még mindig szovjet katonák Magyarországon?”. Máig úgy gondolja, hogy ennek a kérdésnek a kimondása volt az a pillanat a forradalom során, ahonnan már nem volt visszaút.

Mint másodéves diák nem választották be a forradalmi tanácsba, de önkéntesként azon dolgozott, hogy a különböző felszerelést tartalmazó csomagok eljussanak a forradalmárokhoz a vasútállomásoktól. Üzemanyagot például az utca másik oldalán lévő katonai kaszárnyából kaptak. Ezenfelül mint nemzetőr működött közre saját fegyverrel, habár ezt soha nem használta. A november 4-i szovjet bevonulás idején az egyetemi kollégiumban volt. Még 10 napig várt mielőtt elmenekült volna az országból mivel abban reménykedett, hogy a helyzet valahogy mégis jobbra fordul. 7 másik diákkal november 14-én indult el Ausztriába ahova 15-én érkezett meg. Csak két könyvet és a személyigazolványát vitte magával.

Végül Amerikában kötött ki, habár szívesebben maradt volna Európában, mivel végig abban reményedett, hogy vissza tud térni Magyarországra. Unokatestvére Bostonban élt és amikora hallotta, hogy emigrált Magyarországról meghívta, hogy folytathassa tanulmányait. Amerikába való megérkezése után csatlakozott a Lipták Béla vezette diákszövetséghez a massachusettsi Cambridge-ben. Ehhez a szervezethez tartozott többek között Lipták Péter, Némethy Ede, Baltay János, Gajáry Béla és a Korbuly testvérek (lsd a Korbuly Lászlóval készített interjút). Később ők alapították Szabad Magyar Egyetemisták Szövetségét (a helyi állami szabályozás szerint az Amerikai Magyar Diákok Szövetségét) és számos konferenciát szerveztek, hogy a forradalom történetét illetve a diák menekültek helyzetét minél több ember megismerhesse. 1958-ban a szervezet elnöke lett a szervezet harmadik konferenciája után. Később a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége tagja lett, ami a különböző nyugati magyar diákszervezetek vezető szerve. Így másfél évre visszatért Genfbe, hogy a szervezet munkáját segítse, illetve az 56-os diák menekültek helyzetére hívja fel a figyelmet.

Amerikába visszatérte után a Harvardon fejezte be egyetemi tanulmányait, majd az MIT-n szerzett mesterfokozatot talajmechanika és geotechnika szakon. Ezután sikeres szakmai karrier mellett továbbra is szoros kapcsolatban maradt az 56-os diákszervezetekkel. Emellett kiterjedt írói tevékenységet folytatott az 56-os forradalommal és a diákmozgalom szerepével kapcsolatban. Jelenleg nyugdíjas, Washingonban él, három gyerek édesapja.

Az interjút Lauer Rice Andrea és Pigniczky Réka készítette Washingtonban 2016. májusában.

Other videos from
the Visual Archive