FÜLÖP LÁSZLÓ, 56-os menekült

Fülöp László Andor György 1934. november 13-án született Tiszakécskén egy négy gyerekes családban. Édesapja ügyvéd és politikus, míg édesanyja a helyi főjegyző lánya. 1941-ben a család átköltözött egy erdélyi kisvárosba, Máramarosszigetre, ami a II. világháború után került vissza Magyarországhoz, miután 1918-tól Románia része volt. Édesapját törvényszéki bíróvá nevezték ki és a család itt élt a II. világháború végéig. Lászlónak számos emléke van ebből a korszakból, köztük fájdalmasak is, de olyanok is, amikre máig büszke (például amikor édesapja a helyi zsidókat mentette meg a deportálástól). A II. világháború után többek között az általa megmentett zsidók segítségével sikerült az egész családnak visszatelepülnie Magyarországra, ahol édesapja Szentendrén kapott állást az igazságszolgáltatási rendszerben. László Szentendrén járt gimnáziumba, de nem jutott be az egyetemre, mivel édesapját 1952-ben letartóztatták a népi demokrácia ellen elkövetett bűnök vádjával.

Édesapját hét hónapon át tartották előzetesben, majd Kisvárdára, a családtól 300 kilométerre helyezték át. László először egy szénbányában dolgozott, majd munkaszolgálatosként hívták be a hadseregbe 1954-ben, anélkül, hogy bármilyen fegyveres kiképzést kapott volna. A katonaság után egy textil gyárban dolgozott az 1956-os forradalom kitöréséig. Végig aktívan résztvett a forradalomban, az első tüntetésektől a harcok végéig és pontosan emlékszik minden eseményre. Habár nem volt fegyvere, segített a barikádok építésében és a sérültek ellátásában. Mivel szerelmes volt egy fiatal lányba, így csak 1957. januárjában hagyta el az országot. Először Ausztriába menekült, majd Minnesota-ba került, ahol újra találkozott nővérével és öccsével, akik már novemberben elmenekültek.

Először egy építész cégnél dolgozott, ami Horthy Miklós egy távoli unokatestvérének tulajdonába volt és emellett járt építész szakon egyetemre. Minenesota-ban maradt, megházasodott és három gyereke született. Több mint négy évtizeden át dolgozott mint építész és egyetemi tanár és akív szerepett játszott a minnesota-i Magyarok Egyesületében. Ezenfelül az Amerikai-Magyar Koalíció alelnöke volt. Nyugdíjba vonulása óta négy könyve jelent meg, többek között versek illetve az első amerikai éveinek története a “Dunától a Mississippi-ig” címmel.