Lux Antal 1935. április 18-án született Budapesten (Soroksáron). Habár sváb családból származott, mindig is magyarnak vallotta magát és csak Németországba való emigrációja idején tanult meg németül.

Középiskolai tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Szakközépiskolában végezte, ahol mindvégig ellenezte a korszakot uraló szocialista realista stílust. A középiskola elvégzése után egy barátjával megpróbált Nyugatra szökni, de elkapták és majdnem két hónapon át az ÁVH fogságában volt. Ezután nem volt esélye bekerülni az egyetemre, így posztereket festett a csepeli Rákosi Mátyás Vas- és Fémműveknél. De kommunista szlogenek festegetése sem kedveltette meg vele a kommunista rezsimet, így számos alkalommal összetűzésbe került a rendőrséggel. Egy ilyen eset után két év börtönre ítélték, amit három évre felfüggesztettek.

1956-ban egy pécsi bányában volt mint munkaszolgálatos többedmagával. Miközben a bányában dolgoztak, nem tudták, hogy október 23-án kitört a forradalom. Akkor tudták meg, amikor a felszínre jövet észrevették, hogy a titkosszolgálathoz tartozó rendőrök eltűntek. Lux, aki egy huszonéves idealista volt ekkor, csatlakozott a többiekhez és megszervezték a bányák védelmét a visszatérő szovjet erők ellen. November 4. és 10. között elkeseredett harcot vívtak a szovjet túlerő ellen a pécsi hegyekben. Lux személyes történetén keresztül megismerhetjük a pécsi harcok részleteit, a szovjetek elleni hiábavaló küzdelmet és azt, hogy november 10. után hogyan próbáltak életük kockáztatásával Auszriába átszökni.

Lux november végén érkezett meg Németországba, ahol egy 5-éves amerikai ösztöndíjat kapott a stuttgarti Akademie der Bildenden Künste festő és grafika szakára. 1960 óta számos kiállítása volt és több művészeti fesztiválon is részt vett. 1980 óta videót is használ műveiben. Számos művét az 1956-os forradalom illetve a kommunista diktatúra előli menekülése története inspirálta. 1970 óta él Berlinben, ahol többek között rajzművészetet is tanít.

(Az interjú az „Németországi Magyar Vizuális Emlékgyűjtemény“ részeként készült a Collegium Hungaricum Berlin-nel együttműködésben.)