Boór János 1932. augusztus 3-án született Budapesten. Édesapja hivatásos katonatiszt volt, fia 9 éves volt, amikor elhunyt. A kőszegi katonaiskolába járt, ahol három éven át szigorú kiképzést kapott. 1944-ben, mielőtt a nyilas hadügyminisztérium a kőszegi katonaiskolába költözött, Jánost hazaküldték Székesfehérvárra. Egy hónapig tartó szovjet megszállás után újra bevonult a kőszegi katonaiskolába és egy katonaiskolás konvoj részeként Ausztriába menekült.

A II. világháború után János és családja visszatért Székesfehérvárra, ahol a katolikus ciszterci gimnáziumba járt, emellett cserkészkedett és részt vett egy katolikus ifjúsági mozgalomban. Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után a katolikus gimnáziumot államosították, a nem kommunista ifjúsági mozgalmakat betiltották, János illegálisan továbbra is részt vett ezekbenmozgalmakban. A gimnázium elvégzése után belépett a jezsuita szerzetesrendbe, anikor betiltották mint az állam egyik legveszélyesebb ellenségét. Két év papnevelőintézeti tanulás után Budapestre költözött, ahol két másik jezsuita noviciussal együtt lakott, miközben folytatta rendi tanulmányait az Államvédelmi Hatóság állandó zaklatásának kitéve. Eközben természettudományi tanulmányokat is folytatott az ELTE-n.

Az 1956-os forradalom kitörésekor 24 éves volt, amikor tanulmányaira, illetve a jezsuita képzésre koncentrált. Egyből a felkelők oldalára állt és részt vett a forradalomban. Habár egy napig rendelkezett géppisztollyal, azt nem használta. Interjúja forradalomról szóló részében feleleveníti, hogyan szereztek egy katonai rádiót az egyetemi forradalmárok számára. Emellett Mindszenty hercegprímás számára készít jegyzeteket a diákok követeléseiről, sőt személyesen is találkozik a kardinálissal a börtönből való kiszabadulása után, végrehajtja a Papi Forradalmi Tanács kéréseitját, igyekszik biztonságba helyezni a Katolikus Egyházat kompromittáló titkos dokumentumokat és mindvégig röplapokat sokszorosít és terjeszt, még azután is, hogy a szovjetek november 4. után újra bevonulnak a városba.

A forradalom bukása után a jezsuita vezetés minden tanuló rendtagjának megparancsolta, hogy meneküljön Nyugatra és ott folytassa tanulmányait. Kb. 30 papnövendékkel együtt először Ausztriába kerül, majd innen Münchenbe. 1961-ban úgy dönt, hogy elhagyja a rendet, de továbbra is barátságban marad a jezsuitákkal és azon dolgozik, hogy a katolikus szellemiséget és elveket széles körben megismertesse. Az európai és északamerikai Magyar Pax Romana mozgalom egyik aktív vezető tagja, illetve a Mérleg című reformkatolikus folyóirat egyik alapítója és szerkesztője. Habár a Mérleg alkotói munkája Németországban történik, Magyarországon is sokan olvassák. Ezenfelül éveken át a Magyar Katolikus Újságíró Szövetség vezetője, miközben kitartóan dolgozott azért, hogy a magyarországi katolikusokkal együttműködjék.

Felesége 2. világháborús menekült, két gyerekük van és három unokájuk. Mind beszélnek magyarul és aktív szerepet játszanak a cserkészmozgalomban. Jelenleg is Münchenben él mint a müncheni jezsuita Filozófiai Főiskola nyugállományú előadótanára, ahol életpályája nagy részében tanított.

(Az interjú az „Németországi Magyar Vizuális Emlékgyűjtemény“ részeként készült a Collegium Hungaricum Berlin-nel együttműködésben.)