Dr. Gosztonyi Györgyné, Kerpel-Fronius Éva

Kerpel-Fronius Éva 1937. november 29-én született Budapesten. Édesapja ismert gyermekorvos volt, aki a koraszülőttekre és az alulfejlettt gyerekekre specializálódott. Korábban a bostoni Massachusetts General Hospital-on volt Rockefeller ösztöndíjas. A család mindkét ágának német felmenői voltak és Éva már gyerekkorában megtanult németül, angolul és franciául magyar anyanyelve mellett. Gyerekkorában a család Pécsre költözött, mivel édesapját kinevezték a pécsi egyetem gyerekklinikájának tanszékvezetőjévé.

Éva története annyiban egyedi, hogy ő kétszer menekült el Magyarországról: 1957-ben és 1980-ban. Elsőéves volt a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen, amikor a forradalom kitört és úgy döntött, hogy Nyugatra emigrál. Családi ismerősök voltak Amerikában, mivel édesapja a Hardvardon tanult és úgy gondolta, hogy teljesebb élete lesz ott, mint Magyarországon az egyéni és politikai szabadságjogokat lábbal tipró kommunista diktatúra alatt.

November 4-én hagyta el Magyarországot Ausztria irányában és nemsokára megérkezett az USA-ba. Bostonban és környékén a legmagasabb társadalmi köröknek lett része, de a kommunista diktatúrában töltött évek után nem érezte magát otthon ebben a közegben. Így visszatért Európába és Genfben tanult egy éven át, mielőtt visszatért volna New Yorkba, hogy folytassa tanulmányait. De Svájcban rátört a honvágy és hazatelepülési vízumért folyamadott a berni magyar nagykövetségnél. 1961 nyarán érkezett vissza Magyarországra pont két héttel a berlini fal felhúzása előtt. Habár személyesen nagyon örült, hogy újra családjával lehetett, szakmai karrierje nem lehetett. Munkát nem kapott és nem járhatott egyetemre és mint társadalmi kivetett élt kezdetben.

Végül felvették az ELTE-re, ahol magyar irodalom és könyvtár szakon végzett. Először mint könyvtáros dolgozott, majd a Magyar Tudományos Akadémia könvykiadójánál az orvos és élettudományok angol lektoraként. Férje Dr. Gosztonyi György, a neuropatológia és neurovirológia professzora akivel két fiúk született. A Kádár rendszer alatti szakmai és személyes életlehetőségek limitált volta miatt 1980-ban a család emigrált Németországba. Nyugat-Berlinbe kerültek és mindketten a helyi Freie Universität Berlin-nél helyezkedtek el, Éva mint adminisztrátor, György az egyetem klinikáján mint a neuropatológia professzora. Habár minden magyarországi tulajdonukat elvesztették, úgy gondolják, hogy így a gyerekeiknek megtudták adni azt a lehetőséget, hogy egy szabad társadalomban nőjenek fel. Jelenleg Berlinben élnek, de sok időt töltenek a magyarországi család és barátok körében.

(Az interjú az „Németországi Magyar Vizuális Emlékgyűjtemény“ részeként készült a Collegium Hungaricum Berlin-nel együttműködésben.)