Nagy Károly, 1956

*Nagy Károly interjúját 2010-ben készítette Pigniczky Réka Budapesten a "Megmaradni" című dokumentumfilmjéhez.
(További információk a filmről: http://rekapigniczky.com/documentary/heritage/)

Dr. Nagy Károly szociológia professor emeritus 1934. május 24-én született Nyíregyházán. Az ottani tanítóképző elvégzése után egy környékbeli tanyai, majd egy baranyai általános iskolában tanított. 1956. októberében Erdősmecske Forradalmi Nemzeti Tanácsa elnökévé választották. 1956. november 13-án hagyta el Magyarországot. 1962-ben a Rutgers egyetem pszichológia szakán végzett, M.A. diplomáját 1966-ban, doktorátusát (Ph.D.) 1970-ben szerezte meg szociológiából a New York-i New School for Social Research egyetemen. 1960-ban egyik alapítója és huszonöt évig egyik tanítója volt a Magyar Öregdiák Szövetség New Brunswick-i Hétvégi Magyar Iskolájának. 1965-ben egyik kezdeményezője, 1970 óta egyik vezető szakembere az Anyanyelvi Konferenciának (A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága), tankönyveinek egyik lektora, Nyelvünk és Kultúránk című folyóiratának egyik szerkesztője volt. 1965-től 1994-ig tanított a Rutgers egyetemen, 1968-tól 2006-ig a Middlesex County College tanára volt, 1970-től 1982-ig tanszékvezetője. Tanított a Montclair, és Magyarországon a Janus Pannonius, az Eötvös Loránd és a Debreceni Egyetemeken is. Angol és magyar nyelvű tanulmányai, cikkei 1965. óta jelentek meg. 1977-től1997-ig szerkesztette a Magyar Öregdiák Szövetség - Bessenyei György Kör Tanúk korukról című szóbeli történelem (oral history) előadás- és nyolc kötetes kiadvány-sorozatát a Rutgers egyetemen. Tanítsunk magyarul, (1977); Magyar szigetvilágban ma és holnap (1984); Szigetmagyarság és szolidaritás (1988); Küldetésben, (1996); Emigránsok küldetésben, (2000), és Amerikai magyar szigetvilágban (2009) című könyveiben a magyar nyelv és kultúra külföldi megtartásának, művelésének módozatait, a kettős kultúra küldetésszerű vállalásának jelentőségét elemezte. Életútját össszefoglaló könyvét Járatlan utakon - korfordulók világában címmel 2003-ban adták ki. Szerkesztésében 1991-ben először jelent meg angolul Bibó István legfontosabb tanulmányainak, írásainak 591 oldalas kötete: István Bibó: Democracy, Revolution, Self-Determination. Társszerkesztője volt (Lee Congdon-nal és Király Bélával) annak a 1956, The Hungarian Revolution and War for Independence című 956-oldalas angol nyelvű tanulmánykötetnek, amely az Atlantic Research és a Magyar Tudományos Akadémia közös kiadásában 2006-ban jelent meg. 1976-ban a párizsi Kassák Lajos Díjjal, 1981-ben a Bárczi Géza Emlékéremmel, 1993-ban a Nagy Imre Emlékplakettel, 1999-ben a Magyar Köztársaság Érdemrendjével, 2004-ben Bethlen Gábor-díjjal, 2009-ben Hazám-díjjal tüntették ki.