Serényi Erzsébet (Vitéz Serényi Istvánné, született Nikolini Erzsébet) 1926. január 13-án született Budapesten. Jelenleg Bécsben él. Az interjú idején 91 éves volt.

Gyerekkora első felét Egerben töltötte, ahol édesapja az Osztrák-Magyar Monarchia Császári és Királyi Hadseregének (kaiserlich und königliche Armee, rövidítve k.u.k) alezredese volt, majd a Magyar Királyi Honvédség tisztje. Édesanyja eredetileg a felvidéki Trencsényből származott, ami Trianon után Csehszlovákia része lett.

1940-től, amikor Erzsébet 14 éves volt, édesapját Ungvárba (ukrán nevén Uzshorod) helyezték át. Ungvár a két világháború között Csehszlovákia része volt, de a II. világháború során visszakerült magyar kézre. Erzsébet itt élte meg először, hogy milyen magyarként külföldön élni. Élete további részét is a magyar emigráns közösség részeként élte le, először Ausztriában, majd az Egyesült Államokban, majd újra Ausztriában.

1944-ben végezte el a kassai katolikus gimnáziumot. 18 éves korában családjával együtt Szombathelyre menekült a benyomuló szovjet hadsereg elől. Édesapja ekkor a magyar kormány tisztviselője volt, akinek feladata a magyar honvédség műveleti részlegének és a magyar katonacsaládoknak Linzbe való áthelyezése volt.

1944 és 1956 között Ausztriában élt ahol különböző adminisztrátori feladatokat látott el. Férje Serényi István, aki 1917-ben született a felvidéki Trencsényteplicén. István édesanyja tehetős bányászcsaládból származott, míg édesapja mint csendőr dolgozott. Habár István ebben a közegben nőtt fel, később mint újságíró dolgozott először Siófokon, majd Veszprémben.

Erzsébet és István Salzburgban találkozott és itt is házasodott meg, majd 1956 júniusában döntöttek az Amerikába való kivándorlásról. New Yorkba kerültek, ahol hamar oszlopos tagjai lettek a New York környéki amerikai-magyar közösségnek. Erzsébet egy utazási irodában dolgozott, míg István aktív szerepett vállalt számos olyan esemény szervezésében, amik Magyarország Vasfüggöny mögötti elszigeteltségére hívták fel a figyelmet. Ilyen akció volt a Szabadságszobor “megvakítása” Hruscsov 1963-as amerikai látogatása során, valamint New York és Washington illetve a Keleti-Part és a Nyugati-Part közötti demonstrációs célú futások, amelyek célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a kommunista rendszerek által támasztott fenyegetésre és Magyarország elszigeteltségére. E kampányok az “Emlékezz Magyarországra” szlogen alatt váltak ismertté és István később további 47 országban szervezett hasonló akciókat, mint Magyarország kommunizmus alóli felszabadulásának szószólója.

Erzsébet és István a 90-es évek végén költözött vissza Ausztriába, hogy közelebb legyenek a magyarországi családtagokhoz. Habár nem született gyerekük, számos közeli rokonuk él Magyarországon.