Somorjai Gábor
1956-os menekült

Somorjai Gábor 1935-ben született Budapesten. Negyedéves vegyészmérnök hallgató volt a Budapesti Műszaki Egyetemen, amikor kitört a forradalom. Évfolyamtársaihoz hasonlóan részt vett a tüntetésekben és a harcokban. Fegyvert kapott, és a kezdeti harcok után beköszöntött pár napos “szabadság” alatt a rendfenntartásban segített.

A forradalom leverése után Somorjai a menyasszonyával, Judittal és a nővérével Ausztriába menekült. Minden vagyonuk egy húszdolláros bankjegy volt, melyet édesapjuk összetekerve egy fogkrémes tubusba dugott el. Bécsben találkozott egy amerikai vegyészprofesszorral, Cornelius Tobias-szal, aki a második világháború után hagyta el Magyarországot. Tobias bemutatta a fiatal menekültet a bátyjának, Charles Tobias-nak, aki a UC Berkeley egyetemen vegyészmérnök professzorként dolgozott. 1957 februárjában Somorjai elkezdhette az egyetemen a mesterképzést, menyasszonya pedig elsőéves lett ugyanott.

A UC Berkeley elvégzése után Somorjai három és fél évig az IBM-nél dolgozott, ahol a különféle felületek iránt kezdett érdeklődni. Visszatért az egyetemre, hogy Phd-fokozatot szerezzen és tanítson. A katalízis és a felületi kémia vezető szakértőjévé vált, különös tekintettel a fémfelületek katalitikus hatásaira. A tudományterület fejlődéséhez való hozzájárulásáért elnyerte a kémiai Wolf Díjat 1998-ban, a Linus Pauling Díjat 2000-ben, a Nemzeti Tudományért Kitüntetést 2002-ben, a Priestley Kitüntetést 2008-ban, a BBVA Alapítvány Tudás Határai Díját 2010-ben, és a NAS Díjat a kémiai tudományok területén 2013-ban. 2015 áprilisában Somorjai megkapta az Amerikai Vegyészeti Társaság William H. Nichols Díját.

1989 után Somorjai a Budapesti Műszaki Egyetemmel együttműködve alapított egy programot, mely magyar mérnök-hallgatók UC Berkeley-ben folytatott tanulmányait teszi lehetővé.

Feleségével és két gyermekükkel a kaliforniai Berkeley-ben élnek.