Somogyi Balázs, 56-os menekült

Somogyi Balázs 1938. június 27-én született Győrött. Apai nagyapja református lelkész volt, míg édesapja, Somogyi Pál Bertalan katonaorvos, aki a Magyar Honvédségben szolgált a II. világháború alatt, többek között a Don-kanyari vereség során, ahol a II. magyar hadsereg 80%-a odaveszett a szovjet csapatokkal folytatott harcokban. Édesanyja Csermez Mária eredeileg felvidéki, később Győr környéki birtokos családból származott.

A II. világháborút Balázs édesanyja családjának győri birtokán töltötte, de a háború végével a szovjet csapatok közeledte miatt a család Németországba menekült. Édesapja itt a háború végéig mint ortopéd sebész dolgozott, de a háború befejezése után a család visszatelepült Magyarországra, mivel Balázs édesapjának honvágya volt és nem akart emigrálni. Habár osztályidegen származása miatt (nagyapja lelkész volt) Balázs édesapja nem kaphatott volna orvosi munkát, az ortopéd sebészek hiánya miatt mégis tovább dolgozhatott mint orvos.
Balázs pontosan emlékszik az 50-es évek kommunista világára, az éjszaka közepén megszólaló csengőtől való rettegésre („csengőfrász”), családja bizonytalan helyzetére illetve arra a kettőségre, ahogy a család a magánéletbeli anti-kommunizmist a totalitárius rendszernek való nyilvános megfeleléssel próbálja összehangolni. 1956-ban a forradalom kitörésekor éppen befejezte a gimnáziumot és elkezdte orvosegyetemi tanulmányait, emellett mint kezdő medikus dolgozott. A forradalom alatt végig a Szabolcs utcai kórházban dolgozott édesapja mellett. Pontosan emlékszik arra ahogy mind a magyar, mind az orosz sérületeket ellátta, akik főleg lőtt sebekkel érkeztek, hiszen korábban ilyen sérüléseket nem látott.

A forradalom leverése után a Somogyi család az emigráció mellett döntött és 1957. februárjában már a kanadai Vancouver-ben találták magukat. Habár Balázs édesapjának először a helyi kórházban ígértek állást, végül az egész család a faiparban volt kénytelen dolgozni különösen nehéz körülmények között. Szerencsére az orvosi kapcsolatrendszeren keresztül sikerült elérni, hogy Balázs édesapja New Yorkban kapjon munkát mint orvos és így az egész család ide költözött, ahol hamarosan a helyi szorosan összetartó és a ma már nem létező Szent Imre Klub köré szerveződő magyar közösség tagjaivá váltak. A Klubhoz számos II. világháborús és 56-os menekült tartozott, többek között bálokat és cserkészösszejöveteleket szerveztek és a Somogyi család aktív tagja lett a helyi magyar közösségnek.

Balázs itt találkozott későbbi feleségével Makay Csillával (aki szintén a Memory Project egyik interjúalanya) akivel három gyerekük született Connecticut-ba költözésük után. A magyar közösségi életnek itt is oszlopos tagjai maradtak, többek között a helyi magyar tánccsoportot vezették két évtizeden át. Ezenfelül a Magyar Baráti Közösség és a connecticut-i Magyar Kultúrális Társaság tagjai voltak. A szervezet keretén belül számos magyar kultúrális eseményt rendeztek otthonukban. Balázs 1974 óta mint sikeres ortopéd sebész dolgozik.