Muray Katalin (szül. Diószeghy)
1956-os menekült

Muray Katalin 1932. február 9-én született Budapesten. Gyermekorvos édesanyja zsidó családból származott és feleségül ment egy báróhoz, aki a földbirtokos arisztokrata Diószeghy család tagja volt. Katalin 12 éves koráig nem is tudott zsidó származásáról. 1944-ben azonban ő is sárga csillag viselésére kényszerült és bujkálnia kellett Budapesten. Több mint négy hónapig a család budai bérháza alatt lévő bunkerben rejtőztek el, éheztek és megtapasztalták a magyar nyilasok és a szovjet katonák kegyetlenkedéseit is, de mindezek ellenére túlélték a háborút. Apja elhagyta a családot Katalin 16 éves korában, azután az édesanyja lett a fő kenyérkereső. Katalin interjújának első része a második világháború korszakára koncentrál, melyre máig élesen emlékszik.

Katalin a Baár-Madas Református Gimnáziumba járt és fizikus szeretett volna lenni. Habár kitűnő tanuló volt, apja arisztokrata származása miatt nem vették fel egyből az egyetemre. Miután a Központi Statisztikai Hivatalban dolgozott néhány hónapig, felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetemre elméleti fizika szakra. Diplomázása után a Svábhegyi Csillagvizsgálóban szeretett volna dolgozni Csillebércen, ahol két professzor is hívta munkatársnak. A nem megfelelő (arisztokrata) származása miatt azonban nem kaphatta meg az állást, hanem a Tungsram üzemben ajánlottak neki munkát Budapest külterületén. Ez a munka monoton és unalmas volt, de Katalin sokat tanult az optikai mérésekről, ami hasznosnak bizonyult későbbi kaliforniai karrierje során.

Katalin 1956. október 4-én kötött házasságot a szintén fizikus Muray Györggyel, nászútjukról éppen a forradalom kitörése előtt napon tértek haza. Nem ment munkába aznap, hanem csatlakozott a Parlamenthez tartó diáktüntetéshez és éjfélig ott is maradt. Október 25-én a Kossuth téren is jelen volt, de már a lövöldözés kezdete előtt elhagyta a teret.

Férjével együtt november 23-án menekültek el Magyarországról – később, mint sokan, mert Katalinnak nagyon nehéz volt búcsút vennie édesanyjától. Akkoriban úgy tűnt, lehet, hogy sosem látják egymást többé és ez Katalinnak nagy szomorúságot okozott. Alig vittek magukkal valamit, szinte csak a rajtuk lévő ruhákat. A határhoz érkezve tudta meg, hogy első gyermekükkel várandós, így még nagyobb kihívás volt számukra menekültként új életet kezdeni.

Úgy döntöttek, nem veszik igénybe a határmenti menekült-központot, hanem saját maguk próbálnak szerencsét Bécsben. Eleinte egy távoli rokonnál szálltak meg, majd egy véletlen találkozásnak köszönhetően tudtak továbblépni. Egy vonatút alkalmával valaki segített nekik jegyet venni, és amikor az illető megtudta, hogy 56-os menekültek és fizikusok, meghívta őket egy előadásra Schrödinger professzor, a világhírű kvantumfizikus egyetemére. Itt találkoztak további egyetemi tanárokkal és fizikusokkal, akik amerikai kutatói állásokra hívták fel a figyelmüket.

Először Camp Kilmer-be érkeztek (New Jersey), szponzoruk Katalin nagybátyja volt, aki New York-ban élt. A UC Berkeley magyar vegyészmérnök professzora, Charles W. Tobias segített Györgynek állást találni Stanford-on, ahol híres magyar tudósok dolgoztak, többek között Szilárd Leó, Wigner Jenő és Teller Ede. Katalin 1959-ben kapott munkát a Fairchilds Industries-nál, ekkor a kétgyermekes család Los Altos, CA-ba költözött. Katalin mesterdiplomát szerzett mérnöki tudományokból, és főként az anyagtudomány, optika és a félvezető-kutatás és -gyártás területén dolgozott. A Fairchild után az Amelco-hoz igazolt, amely egy napelem-fejlesztéssel foglalkozó kutató cég. Később a Hewlett-Packard-nál vállalt munkát. A high-tech iparág mellett Katalin ingatlanfejlesztéssel is foglalkozott és saját optikai mérésekre szakosodott céget is alapított, melyet ma már a fia vezet.

Muray Katalin a kaliforniai Walnut Creek-ban él, az interjú készítésekor 89 éves volt.